Az articsóka (Cynara cardunculus var. scolymus) Észak-Afrikában őshonos fészkesvirágzatú zöldség- és gyógynövény. Az ókori görögök óta népszerű zöldségféle. Európában főleg a Földközi-tenger térségében – leginkább Spanyolországban – termesztik, de konzervált formában az északibb területeken is fogyasztják. Magyarországon sokáig dísznövényként tartották.
Rendszertana
Más rendszerezők a Cynara cardunculus fajba,[2] esetleg ennek típusalfajába olvasztották, azaz Cynara cardunculus subsp. cardunculus néven,[3] megint mások ugyanezen fajnak egyik változataként, azaz Cynara cardunculus var. scolymus néven[4] tárgyalják.
Megjelenése
Magas termetű, évelő növény. Zöldeskék, osztott, hosszú leveleinek fonákja fehéres színű.
Ránézésre rokonaihoz, a bogáncsformákhoz és a szamárkenyérhez hasonlóan veszedelmesen szúrósnak tűnik, filces-szőrös levelei azonban puhák, kellemes tapintásúak.
Magról hajtva többnyire csak a második évben kezd virítani, és 3-4 éven át ad jó termést. A bogáncséhoz hasonló, bíborszínű, majd’ ökölnyire megnövő fészekvirágzatai a nyár végén jelennek meg a virágzati tengelyeken.
Felhasználása
Zöldségnövény: elhúsosodott virágzati tengelye és fészekpikkelyeinek töve képvisel táplálkozási értéket.[5] Emiatt a fészekpikkelyekkel fedett virágzati bimbókat kocsányuk húsos részével együtt szedik le a növényről, majd blansírozás, párolás, sütés, marinálás és egyéb műveletek után eszik. Az olasz és francia éttermekből nem hiányozhat. Vásárlásnál érdemes a kisebb bimbókat választani. Készíthető belőle előétel fűszeres mártással, vagy megtölthető húsfélével. Markáns íze miatt nem kell fűszerezni, elég citromlével meglocsolni.
Az antik világban drága ínyencségnek számított: nem annyira íze, mint inkább vélt afrodiziákumos hatása miatt. Ezt ugyan nem sikerült tudományosan igazolni, de az articsóka a mediterrán konyha jóvoltából igen elterjedt.
Beltartalmi anyagai
Beltartalmi anyagai: cinarin, szeszkviterpén-laktonok, alkaloidok, flavonoidok (szkolimozid), inulin, aromaanyagok, keserűanyagok.
Termesztése
Április második felében állandó helyre, 1×1 m távolságra vetik, de így csak a következő évben szedhető, míg palántázással már az első évben is ad termést.
A palántaneveléshez már februárban melegágyba, cserépbe vetik a magot, márciusban válogatják a hajtásokat, és májusban ültetik ki állandó helyére. A hajtásválogatáskor leszedett rügydugványok továbbra is melegágyban tartva gyökereztethetők.
Víz- és tápanyagigényes növény. Ősszel az elvirágzott virágzati szárat kitörik, és felkupacolással, takarással védik a téli fagyok ellen – a védelmet a következő év áprilisában távolítják el. Ilyenkor ismét átnézik a hajtásokat, és a két legfejlettebbet hagyják meg. A virágzatkezdemény általában júliustól szeptemberig folyamatosan szedhető.
Ábrázolása a művészetekben
A magyar irodalomban Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában című regényében tesz szert különös szerepre, amikor a nagy Levin az úriember fogalmának meghatározására használja: „Úriember nem eszi az articsókát vajasmorzsával. Ez a felcseperedett kispolgárok legrútabb szokása”.
Reviews 
