5/ 5

<h2><strong>Kis piros Orinoco-paradicsom magvak (Solanum sessiliflorum)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Az ár az 5 db magot tartalmazó csomagra vonatkozik.</strong></span></h2> <p>A Solanum sessiliflorum ízletes, kicsi, barnásvörös gyümölcsű fajtája, amely Kolumbiában és Peruban népszerű az Amazonas-alföldön gyümölcslevek készítésére és szószokra.</p> <p>A Solanum sessiliflorum, a kókona [3] a Solanaceae család trópusi cserje. A kókusznövénynek erős ágai és hatalmas, fogazott és szőrös levelei vannak. A kókona nagyon hasonlít számos közeli rokonra, beleértve a naranjillát és a pseudolulo-t. Ezektől a növényektől a tüskék hiánya alapján lehet megkülönböztetni. Hibridizálódik ezekkel és más közeli rokonokkal. A kókonából hiányzik a jellegzetes lila szín, amely általában a naranjillában látható. Virágai nagy burgonyavirágokra emlékeztetnek, világoszöld szirmokkal. A kókonát Dél-Amerika egyes részein, az Amazonas esőerdő környékén takarítják be, például a kelet-perui Purús tartományban.</p> <p>A kókusz gyümölcse vörös, narancssárga vagy sárga ehető bogyó. A kókona Dél-Amerika Andok régiójában őshonos, ahol alkalmanként emberi fogyasztásra termesztik.</p> <p>A kónát mérsékelt éghajlaton beltéri dísznövényként is termeszthetjük, de úgy tűnik, hogy meglehetősen érzékeny a takácsatkára, ezért ügyelni kell arra, hogy télen ne tartsuk túl száraz levegőn. A naranjillához hasonlóan a kókuszok is nagyon érzékenyek a levéltetvekre és a fonálférgekre. Szubtrópusi növényekként elviselik a hűvös időjárást, de a fagy elpusztítja vagy súlyosan károsítja őket. Nyáron kint vagy hideg üvegházban termeszthető. Ha magról termesztik, a kókuszok akár 9 hónapon belül, vagy akár 24 hónapon belül is termést hoznak.</p> <p>A Solanum georgicum és a Solanum hyporhodium szerepelt (és néha még mindig szerepel) ebbe a fajba, de ma általában külön kezelik őket.</p>

V 132 (5 S)

5/ 5

<h2><strong>Japán kígyótök mag (Trichosanthes pilosa)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Az ár az 5 db magot tartalmazó csomagra vonatkozik.</strong></span></h2> <p>A sütőtök családjába tartozó kúszónövény vékony hajtásokkal, karéjos levelekkel és fodros szélű fehér virágokkal, majd kerek, élénkpiros gyümölcsökkel, amelyek nyálkás fekete nyálkával bevont magokat tartják. A Trichosanthes pilosa elterjedt a Himalájától a trópusi Kelet-Ázsiáig 1300 m-ig. A pörkölt magvak népszerű harapnivalók Ázsia egyes részein.</p> <p>A japán kígyótök egy évelő, kúszónövény, melynek szárai szétterülnek a talajon, vagy más növényekbe is bemászhatnak, hogy megtámasztsák, és indákkal megerősítsék magukat.<br />A növényt különösen Kínában termesztik ehető gyümölcséért és gyökeréért, valamint hagyományos gyógyászati ​​célokra</p> <p>Termesztési részletek<br />Gazdag, jó vízelvezetésű talajt és sok nedvességet igényel a tenyészidőszakban.</p> <p>Ehető felhasználás<br />A gyökérből étkezési keményítőt nyernek.<br />Az éretlen gyümölcsöt sóban tartósítják. Az érett gyümölcs körülbelül 7 cm hosszú.</p> <p>Gyógyászati<br />Hetero-trichosantin fehérjét termel, amely 1,7-szerese a rokon T. Kirilowii fajból származó trichosanthin abortusz hatásának.</p> <p>Vizelethajtó<br />A gyökér anodin, gyulladásgátló, vértisztító, depuratív, lázcsillapító és oldó. Borogatásként, vagy főzetként használják tályogok, kelések, láz, torokfájás stb. kezelésére.<br />A gyümölcsöt köhögés, cukorbetegség, sárgaság stb. kezelésére használják.</p> <p>Egyéb felhasználások<br />Az aszalt gyümölcs szaponinokban gazdag, és szappant helyettesítőként használják.<br />A gyökérből ipari keményítőt nyernek.</p>

VG 32 (5 S)

5/ 5

<div id="idTab1" class="rte"> <h2><span style="font-size: 14pt;"><strong>PAPER MULBERRY Seeds (Broussonetia papyrifera)</strong></span></h2> <h2><span style="color: #ff0000; font-size: 14pt;"><strong>Price for Package of 5 seeds.</strong></span></h2> <p>The paper mulberry (Broussonetia papyrifera, syn. Morus papyrifera L.) is a species of flowering plant in the family Moraceae. It is native to Asia, where its range includes China, Japan, Korea, Laos, Cambodia, Thailand, Burma, and India. It is widely cultivated elsewhere and grows as an introduced species in parts of Europe, the United States, and Africa. Other common names include tapa cloth tree.</p> <p><strong>Description</strong></p> <p>This species is a deciduous shrub or tree usually growing 10 to 20 meters tall, but known to reach 35 meters at times. The leaves are variable in shape, even on one individual. The blades may be lobed or unlobed, but they usually have toothed edges, are lightly hairy, have pale undersides, and have a rough texture. They are up to about 15 to 20 centimeters long. The species is dioecious, with male and female flowers on separate plants. The staminate inflorescence is a catkin up to 8 centimeters long with fuzzy male flowers. The pistillate inflorescence is a spherical head up to about 2 centimeters wide with greenish female flowers trailing long styles. The infructescence is a spherical cluster 2 to 3 centimeters wide containing many red or orange fruits. Each individual protruding fruit in the cluster is a drupe.</p> <p><strong>Uses</strong></p> <p>This plant has been cultivated in Asia and some Pacific Islands for many centuries for food, fiber, and medicine. It is a significant fiber crop in the history of paper. It was used for papermaking in China by around 100 AD. It was used to make washi in Japan by 600 AD. Washi, a Japanese handcrafted paper, is made with the inner bark, which is pounded and mixed with water to produce a paste, which is dried into sheets.</p> <p>Tapa cloth is a textile made from the inner bark in many Pacific Island nations. It was the main material for clothing in places such as Fiji, Tonga, Samoa, and Tahiti until recent times, and it is still worn ceremonially. It is also used to make bags and bedding.</p> <p>The wood of the plant is useful for making furniture and utensils, and the roots can be used as rope.</p> <p><strong>The fruits and cooked leaves are edible.</strong></p> <p>The fruit, leaves, and bark have been used in systems of traditional medicine. For example, the bark and fruit of the species, known locally as jangli toot, are used as a laxative and antipyretic in rural Pakistan.</p> <p>The species is used as an ornamental plant. It tolerates disturbance and air pollution, so it has been useful as a landscaping plant on roadsides. It is a pioneer species that easily fills forest clearings, and it has been considered for reforestation efforts. It grows well in many climate types.</p> <p><strong>Impacts</strong></p> <p>The ability of the plant to readily colonize available habitat, particularly disturbed areas, has helped it become an invasive species in some regions. It spreads rapidly when male and female individuals grow together and seeds are produced. Seed dispersal is accomplished by animals that eat the fruits, and the plants can form wide, dense stands via their spreading root systems.</p> <p>This is considered to be one of the worst weeds in Pakistan, one of the most significant invasive plants on the Pampas in Argentina, and a dominant invasive in the forests of Uganda.</p> <p>The pollen is allergenic. It is reportedly a main culprit of inhalant allergy in Islamabad, where the species is a very common urban weed.</p> </div>

T 55

5/ 5

<h2><strong>Kerti izsóp 1kg magvak (Hyssopus officinalis)</strong></h2> <h2 class=""><span style="color: #ff0000;"><strong>1.000.000 (1kg) vetőmagot tartalmazó csomag ára.</strong></span></h2> <p>A <strong>kerti izsóp</strong> <em>(Hyssopus officinalis)</em> az árvacsalánfélék <em>(Lamiaceae)</em> családjába tartozó faj. Évelő, gyógynövényként és fűszerként is használják. A Földközi-tenger keleti részén és Ázsiában őshonos.</p> <p>Már az ókorban is ismerték, népszerűségének csúcsát a középkorban érte el, amikor szinte minden vár körül megtalálható volt. Termesztése napjainkban ismét felfelé ível. A négy legfontosabb alfaja közül Közép-Európában a majdnem kopasz ssp. officinalis és az erősen szőrös ssp. canescens ismert. Nálunk helyenként termesztett, de vadon is megtalálható évelő félcserje. Gyökere és gyökértörzse karószerű. Gyökere erősen elágazó, mélyre törő, nagy talajréteget sző át. Gyökérnyaka többfejű, melyből több szárat is fejleszt. Szára egyenes, általában mereven felálló, a tövétől kezdve fásodik, felfelé fokozatosan csökken a fásodás mértéke. A szára a család sok fajához hasonlóan szögletesen négyoldalú. 50–70 cm magasságot ér el, csak a felső részében marad zöldes lágy szárú, végig gyéren szőrös.</p> <p>Levelei keresztben átellenesen állnak, ép szélűek, fénylő, sötétzöldek. A levelek szálasak, lándzsásak, csúcsuk kissé lefelé hajlik. Egy-egy levélörvből 2-3 levélpár is kiindulhat. A levelek válla fokozatosan elkeskenyedve nyélrefutó. A levélnyél rövid, a szárcsúcshoz közel hiányzik, tehát a fiatal levelek ülők. A levelek felszínén és fonákján mélyen besüllyedő olajmirigyek találhatók. Virágzata 7-9 virágból álló, álörvökből összetett egyoldalú álfüzér. A virágkocsány igen rövid, ezért sokszor tűnnek a virágok ülőknek. Hengeres csészéjük 15 erű és 5, csaknem teljesen egyforma fogú. A kétajkú párta kék (f. cyaneus), kéthasábú, az alsó ajak háromkaréjú, a középső karéj hosszabb, mint a felálló oldalkaréjok. Négy porzója közül kettő-kettő tartozik össze. Két termőlevél összenövéséből jön létre a felső állású termő. Hegyes csúcsú makkocska termése a maradó csészében foglal helyet. Alakja hosszúkás tojásdad, színe sötétbarna, fénytelen.</p> <h2><span id="Felhaszn.C3.A1l.C3.A1sa"></span><span id="Felhasználása">Felhasználása</span></h2> <h3><span id="F.C5.B1szerk.C3.A9nt"></span><span id="Fűszerként">Fűszerként</span></h3> <p>Kissé kámforos, fűszeres illatú, enyhén kesernyés ízű fűszernövény. Emésztést segítő hatása miatt számos ország konyhájában használják elsősorban zsíros, nehéz ételek, pecsenyék fűszerezésére, de a burgonya, zeller, petrezselyem, hús- és halsaláták, burgonyás ételek, édességek és likőrök ízesítőjeként is kedvelt. Az abszint egyik hagyományos alapanyaga.<sup id="cite_ref-1">[1]</sup> Keserű-mentás ízt kölcsönöz a húsoknak, leveseknek, salátáknak. A salátákba elsősorban a virágját, míg a zsíros hal- és húsételek, vadhúsok bedörzsölésére, nyúlpástétomba, vese- és báránypörköltbe, zöldséglevesbe a levelét alkalmazzák kis mennyiségben, illetve áfonyával együtt gyümölcssalátákba.</p> <h3><span id="Gy.C3.B3gyn.C3.B6v.C3.A9nyk.C3.A9nt"></span><span id="Gyógynövényként">Gyógynövényként</span></h3> <p>Teája izzadásgátló, gyulladáscsökkentő, megfázás elleni, görcsgátló hatása van.</p> <p>A levelek és virágok főzetét a tüdő, orrüreg és torok gyulladásos betegségeiben alkalmazzák, és külsőleg zúzódások borogatására a dagadás és elszíneződés megakadályozására. Köhögéscsillapító, vérnyomást emelő, asztmás, hurutos panaszok esetén használjuk, de szélhajtó, gyomorerősítő, izzadást csökkentő hatása is van. Magas vérnyomás esetén ellenjavallt.</p> <h3><span id="Illatszerk.C3.A9nt"></span><span id="Illatszerként">Illatszerként</span></h3> <p>Az izsóp a kölnivíz alkotórésze is.</p> <h3><span id="Egy.C3.A9b_felhaszn.C3.A1l.C3.A1sa"></span><span id="Egyéb_felhasználása">Egyéb felhasználása</span></h3> <p>A biokertben káposzta közé ültetve magához csalogatja a káposztalepkéket.</p> <h2><span id="Hat.C3.B3anyagai"></span><span id="Hatóanyagai">Hatóanyagai</span></h2> <p>Illóolajok (pinokamfon, pinén, kamfén, szekviterpén-alkohol<sup id="cite_ref-2">[2]</sup>), flavonoidok, cseranyagok, és keserűanyagok (marrubin). Ezenkívül glikozidát, gyantát, cukrot tartalmaz. Jól elzárva tartandó.</p> <h2><span id="Termeszt.C3.A9se"></span><span id="Termesztése">Termesztése</span></h2> <p>Meleg- és napfényigényes, de szinte bármilyen szerkezetű talajon megterem. Magról vagy tőosztással szaporítják, március-áprilisban, illetve májusban. Nevelhetjük cserépben, balkonládában, vagy akár a konyhaablakban is.</p> <p>A növény föld feletti részét először a virágzás kezdetén, másodszor szeptemberben vághatjuk.</p> <script src="//cdn.public.n1ed.com/G3OMDFLT/widgets.js"></script>

MHS 112 (1kg)

5/ 5

<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8" /> <h2><strong>Kerek fejű fokhagymagumók (Allium sphaerocephalon)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Az 5 növényi izzók csomagjának ára.</strong></span></h2> <p>Az Allium sphaerocephalon az Amaryllis családba tartozó növényfaj, amelyet kerekfejű póréhagymának, valamint kerekfejű fokhagymának, gömbfejű hagymának és ezeknek a neveknek más variációinak ismerünk. További nevek: Drumsticks, Németországban pedig a Kugellauch. Néhány publikáció az A. sphaerocephalum alternatív helyesírást használja. Kemény évelő növény.</p> <h2><strong>Használat</strong></h2> <p>A gömbfejű póréhagymát dísznövényként szélesen és sziklakertekben, valamint vágott virágként használják. A 20. század óta a kultúrában van, a levelek és a hagymák fogyaszthatók nyersen vagy főzve hagymahelyettesítőként. A virágok nyersen fogyaszthatók, és dekorációként szolgálhatnak a salátákhoz</p>

P 475 AS

5/ 5

<h2><strong>Tönkölybúza mag (Triticum spelta)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Az ár a 30 (1g) magot tartalmazó csomagra vonatkozik. </strong></span></h2> <p>A <strong>tönkölybúza</strong> <em>(Triticum spelta)</em> búzafaj, amely a bronzkortól kezdve a középkorig fontos szerepet játszott a népélelmezésben. Magyarországon a 19. század végéig termesztették. Napjainkban a megváltozott táplálkozási szokásoknak köszönhetően ismét nagyobb figyelmet kap, így termesztése és fogyasztása reneszánszát éli.<sup id="cite_ref-1">[1]</sup></p> <h2><span id="Története">Története</span></h2> <p>Állítások szerint a legrégebbi tönkölybúza maradványokat a Nílus-völgyéből ásták ki, amelyek a Kr. e. negyedik évezredből származnak. Ám a legvalószínűbb elképzelés szerint a növény az Alpok vidékén keletkezett. Az újkőkor legkorábbi kultúrrétegeiből, a szalagkerámia időszakból nem kerül elő tönköly a Maas és az Elba közötti területekről. A feltehetően legidősebb tönkölyleletek az újkőkorból származnak, többek között az Ulm közelében levő Feder-tó és Jülland középső vidékéről. A tönköly, mint jelentős területet elfoglaló gabona csak a késő bronzkor óta mutatható ki Európában. A Kaukázus déli peremének településeiből származó, eddig ismert legrégebbi tönkölyleleteket a Kr. e. VI. évezredre becsülik. Az egyik elképzelés szerint itt van ennek és több rokon fajnak is az őshazája. Ismert volt Sumerben, Egyiptomban, a jógikus óind kultúrában és az esszénus közösségekben. Hazánkba a feltevések szerint a Dunán folyó kereskedelem révén jutott el. Magyarországon a 19. század végéig termesztették, majd lassanként feledésbe merült. Helyét egyre inkább új, nemesített, nagyobb terméshozamú és könnyebben betakarítható búzák vették át. A tönköly áll legközelebb a ma termesztett búzához.</p> <h2><span id="Megjelen.C3.A9se"></span><span id="Megjelenése">Megjelenése</span></h2> <p>Egyéves vagy áttelelő egyéves fű, egyenes, nagyon magas növésű, 60–180 cm magas szárakkal. Ezek, ha rossz az időjárás, könnyen megdőlnek, elfekszenek. A nyelvecske rövid. A levélhüvely csúcsán fülecske fejlődik ki. A levéllemez szürkészöld, kopasz vagy gyéren szőrös. A kalász karcsú, hosszúkás, keresztmetszete határozottan 4 élű, éréskor meghajlik. A füzérkék egymástól mintegy 5 mm távolságban helyezkednek el, ezért a virágzat nagyon laza, és a füzérkék nem fedik át ellentétes oldalról egymást. Színük szürkészöld, belső oldaluk domború, többvirágúak, éréskor fajta szerint változóan fehéresek, szalmasárgák vagy kékesfeketék. A kalászorsó törékeny, minden füzérke a felette álló orsótaggal együtt hullik le. A pelyvák széles rombusztól a széles elliptikusig váltózók, csúcsuk egyenesen levágott, hátuk ormós, a középső fog egyenes, rövid, tompa. A toklász tojásdad, 9 erű, kopasz vagy szőrös is lehet, csúcsa tompa, fajta szerint szálkátlan vagy rövid szálkás, igen ritkán még hosszabb szálkája is lehet. A szemtermést szorosan burkolják a fakóvöröstől az élénksárgáig változó színezetű toklászok. A hosszbarázda keskeny, kissé éles szögletes.</p> <p>Júniusban virágzik.</p> <h2><span id="Term.C5.91helyei"></span><span id="Termőhelyei">Termőhelyei</span></h2> <p>Nyáron meleg és száraz, rendszerint meszes, részben nehéz agyagos és vályogos talajokat kedveli. A hidegre a többi búzafajnál kevésbé érzékeny, ezért vethetik magasabb fekvésű helyeken kb. 900 m tengerszint feletti magasságig. Ma már csak ritkán termesztett őszi gabona. Németországban a tönkölyt ma már csak a badeni Tauber-vidéken és a Sváb-Alb területén termesztik. További termőterületek Svájcban találhatók a szántóföldi művelés lehetséges felső határán, meglehetősen zord és csapadékos éghajlati viszonyok között. Ezenkívül még Belgiumban az Ardennekben termesztenek tönkölyt. Az európai maradványterületeken kívül csak Nyugat-Ázsiában, az Iráni-felföldön és Örményországban folyik.</p> <div> <div><img alt="" src="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/3f/Triticum_spelta_-_Berlin_Botanical_Garden_-_IMG_8560.JPG/260px-Triticum_spelta_-_Berlin_Botanical_Garden_-_IMG_8560.JPG" decoding="async" width="260" height="195" srcset="//upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/3f/Triticum_spelta_-_Berlin_Botanical_Garden_-_IMG_8560.JPG/390px-Triticum_spelta_-_Berlin_Botanical_Garden_-_IMG_8560.JPG 1.5x, //upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/3f/Triticum_spelta_-_Berlin_Botanical_Garden_-_IMG_8560.JPG/520px-Triticum_spelta_-_Berlin_Botanical_Garden_-_IMG_8560.JPG 2x" data-file-width="3264" data-file-height="2448" style="border-width: 1px; border-image-width: initial;" /> <div> <div></div> Tönkölybúza – kísérleti parcella</div> </div> </div> <h2><span id="Magyarorsz.C3.A1gon"></span><span id="Magyarországon">Magyarországon</span></h2> <p>Magyarországon az első államilag elismert fajta a dr. Kalmár Mendel Gergely Kornél és dr. Kajdi Ferenc által 1998-ban kifejlesztett ÖKO-10 nevű tönkölybúza. Ma már dr. Kalmár Mendel Gergely nemesítésével az IZIKUM fajtanevű tönköly is létezik, melynek fehérjetartalma magasabb mint az ÖKO-10.</p> <h2><span id="Eg.C3.A9szs.C3.A9g.C3.BCgyi_el.C5.91nyei"></span><span id="Egészségügyi_előnyei">Egészségügyi előnyei</span></h2> <p>Fehérjetartalma felülmúlja a hagyományos búzáét, s az aminosavak közül az aszparaginsav-, glutaminsav-, alanin-, metionin-, prolin-, leucin-, izoleucin-, tirozin-, fenil-alanin- és lizintartalma is nagyobb. Vitamin- és ásványi-anyag-tartalmára jellemző, hogy megtalálható benne szinte a teljes B-vitamin –csoport (a B12-vitamin kivételével), és niacin- és E-vitamin tartalma sem csekély. Réz-, vas-, mangán- és cinktartalma is meghaladja a búzáét. Kalcium-, magnézium-, foszfor- és szeléntartalma szintén számottevő.</p> <p>Rendszeres, hosszú távú fogyasztása hozzájárulhat a koleszterinszint-csökkentő és az érelmeszesedést megelőző étrend sikeréhez. A hagyományos gabonaféléknél kisebb szénhidrát- és rosttartalmának köszönhetően cukorbetegek étrendjében is ajánlható. Esszenciális zsírtartalma jótékonyan hat az idegrendszerre.</p> <h2><span id="Egy.C3.A9b"></span><span id="Egyéb">Egyéb</span></h2> <p>A tönköly az emmerrel együtt a pelyvásgabonák közé tartozik: csépléskor a kalász szétesik, de a szemeken szorosan rajta maradnak a toklászok, míg a csupaszbúzák szemtermése a toklászok közül kihullik, és a kalászorsó nem esik szét. A tönkölynek minden füzérkéjében 2 szem fejlődik, 3 pelyvával sorosan körülzárva. A hántolás különleges malmokban történt, ahol a pelyvátlanítás során a toklászok szétszaggatódnak, és közülük a szemek kinyomódnak. Ez a kiegészítő művelet egy álló és egy forgó őrlőkő között történik, amely hepehupás és lyuggatott felületű. A felső kő percenként kb. 200 fordulatot tesz meg az alsó, álló kő felett.</p> <p>A tönköly mintegy 15-17% fehérjét tartalmaz, ebből adódik, hogy tésztája igen nehéz, ezért használták régen elsősorban metélt tészta és galuska készítéséhez. Ma inkább csak állatok takarmányozására termesztik, de a badeni-sváb térségben egy különlegesség is készül belőle. Ehhez a félérett szemeket aratják, az érés előtt mintegy 3 héttel, és sajátos berendezésekben aszalva szárítják. Vagy egészben, vagy darálva hozzák forgalomba, különféle fogások elkészítéséhez.</p>

MHS 89 (1 g)

5/ 5

<h2><strong>Lila afrikai kék bazsalikom magok</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Az ár a 100 magot tartalmazó csomagra vonatkozik.</strong></span></h2> <p>Az Ocimum kilimandscharicum erős kámforillatú, amelyet az Ocimum kilimandscharicumtól (kámforbazsalikom), kelet-afrikai szülőjétől örököltek. A kámfor koncentrációja 22% (szemben az O. kilimandscharicum 61%-ával). A többi fő aromavegyület, a linalool (55%) és az 1,8-cineol (15%) koncentrációja sok bazsalikom fajtához hasonlítható.</p> <p>Mind a thai, mind az édes bazsalikomhoz hasonlít, mégis saját íze van. Hosszú, rózsaszín virágai is feltűnő díszítést adnak. Bár még nem ismert széles körben hasznos kulináris gyógynövényként, szélesebb körű népszerűségre utal. Egy ételhez hozzáadva olyan ízű lehet, mintha egynél több fűszernövényt használtak volna fel.</p> <p>Az afrikai kék bazsalikom levelei fiatalon bíbor színűek, csak akkor zöldülnek meg, amikor az adott levél teljes méretre nő, és akkor is megtartja a lila színt.</p> <p>Magasabb is, mint sok bazsalikomfajta. Ezek a virágok nagyon jól vonzzák a méheket és más beporzókat.</p>

MHS 92 (0.13 g)

5/ 5

<h2><span style="font-size: 14pt;"><strong>Japanese Pittosporum, Mock Orange, Japanese Cheesewood Seeds (Pittosporum tobira)</strong></span></h2> <h2><span style="color: #fb0303; font-size: 14pt;"><strong>Price for Package of 10 seeds.</strong></span></h2> <p><span>Pittosporum tobira is a species of flowering plant in the Pittosporum family known by several common names, including Australian laurel, Japanese pittosporum, mock orange and Japanese cheesewood. It is native to Japan, China, and Korea, but it is used throughout the world as an ornamental plant in landscaping and as cut foliage.</span></p> <p><span>It is an evergreen shrub which can reach 10 m (33 ft) tall by 3 m (10 ft) broad,[2] and can become treelike. It can also be trimmed into a hedge. The leaves are oval in shape with edges that curl under and measure up to 10 cm (4 in) in length. They are leathery, hairless, and darker and shinier on the upper surfaces. The inflorescence is a cluster of fragrant flowers occurring at the ends of branches. The flower has five white petals each about a centimetre long. The fruit is a hairy, woody capsule about 1 cm wide divided into three valves. Inside are black seeds in a bed of resinous pulp.</span></p> <p><span>The binomial qualifier tobira derives from the Japanese name for the plant.</span></p> <p><span>This shrub is a common, drought-tolerant and fairly hardy landscaping plant. Many cultivars have been developed, including dwarf forms and the popular 'Variegata', which has variegated leaves. It is used for hedges, living privacy screens, and indoor and outdoor planter boxes. The stems, leaves, and dried fruits are used in flower arrangements.</span></p> <p><span>The species and the cultivar 'Variegatum' have both gained the Royal Horticultural Society's Award of Garden Merit.</span></p> <p><span>Common pests of this plant include various aphids, mites, and leafhoppers, the cotton cushiony scale (Icerya purchasi), and root-knot nematodes (Meloidogyne spp.). It can be attacked by the pit-making pittosporum scale (Planchonia arabidis). It is vulnerable to the fungal plant pathogen Erythricium salmonicolor, which causes galls and the dieback disease known as pink limb blight.</span></p>

T 13 (10 S)