5/ 5

<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8" /> <h2><strong>Spanish broom Seeds (Spartium junceum)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Price for Package of 10 seeds.</strong></span></h2> <p>Spartium junceum, the Spanish broom, rush broom, or weaver's broom, is a species of flowering plant in the family Fabaceae.</p> <p>It is the sole species in the genus Spartium, but is closely related to the other brooms in the genera Cytisus and Genista. There are many binomials in Spartium that are of dubious validity (see below).</p> <p>The Latin specific epithet junceum means "rush-like", referring to the shoots, which show a passing resemblance to those of the rush genus Juncus.</p> <p>Distribution and habitat<br />This species is native to the Mediterranean in southern Europe, southwest Asia, and northwest Africa, where it is found in sunny sites, usually on dry, sandy soils.</p> <p>Description<br />S. junceum is a vigorous, deciduous shrub growing to 2–4 m (7–13 ft) tall, rarely 5 m (16 ft), with main stems up to 5 cm (2 in) thick, rarely 10 cm (4 in). It has thick, somewhat succulent grey-green rush-like shoots with very sparse small deciduous leaves 1 to 3 cm long and up to 4 mm broad. The leaves are of little importance to the plant, with much of the photosynthesis occurring in the green shoots (a water-conserving strategy in its dry climate). The leaves fall away early.[9] In late spring and summer shoots are covered in profuse fragrant yellow pea-like flowers 1 to 2 cm across. In late summer, the legumes (seed pods) mature black and reach 8–10 cm (3–4 in) long. They burst open, often with an audible crack, spreading seed from the parent plant.</p> <p>Invasive species<br />Spartium junceum has been widely introduced into other areas and is regarded as a noxious invasive species in places with a Mediterranean climate such as California and Oregon, Hawaii, central Chile, southeastern Australia, the Western Cape in South Africa and the Canary Islands and Azores. It was first introduced to California as an ornamental plant.</p> <p><strong>Uses</strong><br />The plant is used as an ornamental plant in gardens and in landscape plantings. It has gained the Royal Horticultural Society's Award of Garden Merit.</p> <p>In Bolivia and Peru, the plant is known as retama, (not to be confused with the genus Retama), and has become very well established in some areas. It is one of the most common ornamental plants, often seen growing along sidewalks in La Paz.</p> <p>Retama has made its way into the ethnobotany of the indigenous Aymara and Quechua cultures.</p> <p>The plant is also used as a flavoring, and for its essential oil, known as genetic absolute. Its fibers have been used for cloth and it produces a yellow dye.</p>

T 85 (10 S)

5/ 5

<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8" /> <h2><strong>Brown Aromatic, Jasmine Rice Seeds Heirloom Non-Gmo</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Price for Package of 20 seeds.</strong></span></h2> <p><span>Jasmine rice (Thai: </span><span>ข้าวหอมมะลิ</span><span>, rtgs: Khao hom mali, Thai pronunciation: [kʰâːw hɔ̌ːm malíʔ]; Chinese: 泰国香米; Tàiguó xiāngmǐ) is a variety of fragrant rice (also known as aromatic rice). Its fragrance, reminiscent of pandan (Pandanus amaryllifolius) and popcorn, results from the rice plant's natural production of aromatic compounds, of which 2-acetyl-1-pyrroline is the most salient. In typical packaging and storage, these aromatic compounds dissipate within a few months. This rapid loss of aromatic intensity leads many Southeast Asians and connoisseurs to prefer each year's freshly harvested "new crop" of jasmine rice.</span></p> <p><span>Jasmine rice is a variety of Oryza sativa. The name "jasmine" refers to the color of the rice, which is as white as the jasmine flower.</span></p> <p><span>Jasmine rice is grown primarily in Thailand (Thai hom mali or Thai fragrant rice), Cambodia (angkor kra'oup or Cambodian jasmine rice), Laos, and southern Vietnam. It is moist and soft in texture when cooked, with a slightly sweet flavor. The grains cling and are somewhat sticky when cooked, though less sticky than glutinous rice (Oryza sativa var. glutinosa), as it has less amylopectin. It is about three times stickier than American long-grain rice.</span></p> <p><span>To harvest jasmine rice, the long stalks are cut and threshed. The rice can then be left in a hulled form called paddy rice, de-hulled to produce brown rice, or milled to remove the germ and some or all of the bran, producing white rice.</span></p> <p><strong><span>Types</span></strong></p> <p><span>Thai jasmine rice and Cambodian rice share many of the same characteristics and grow mainly in neighboring geographic areas on opposite sides of the northeastern Thai-Cambodian border. Cambodian jasmine rice is cultivated in Cambodia and processed as white (milled and polished) and brown rice. Distinct Cambodian jasmine rice varieties include these three, phka rumduol, phka romeat, and phka rumdeng. Recent DNA fingerprint analysis, carried out with 18 markers, shows that all three varieties possess 18 known fragrance alleles. Two varietals (phka rumduol and phka rumdeng) are distinctly Cambodian with 17 markers in identical positions, with Thai jasmine rice and one fragrance marker each in a different position. The analysis of Cambodian phka romeat shows all 18 markers in identical positions with the trademarked Thai jasmine rice Thai hom mali.[8]</span></p> <p><span>Jasmine rice, though grown in Laos and southern Vietnam, is not the predominant rice variety. Glutinous rice is grown in Laos, and regular Oryza sativa predominates in Vietnam.</span></p> <p><span>Thai jasmine rice from Thailand has a slender shape and a jasmine scent.[9]:12-13 The two types of Thai jasmine rice are white and brown.[10] The vast majority of jasmine rice exported overseas to North America and Europe is Thai jasmine rice, with a small minority from Vietnam. In Thailand it is thought that only Surin, Buriram, and Sisaket Provinces can produce high quality hom mali.</span></p> <p><strong><span>White jasmine rice</span></strong></p> <p><span>White jasmine rice is white, has a jasmine flower aroma and, when cooked, a slightly sticky texture.[9]:8-13 The aroma is caused by the evaporation of 2-Acetyl-1-pyrroline.[9]:8-13</span></p> <p><strong><span>Brown jasmine rice</span></strong></p> <p><span>Brown jasmine rice retains the light tan outer layer on the rice grain. It has greater health benefits than white jasmine rice because it still has the bran. Brown jasmine rice has a flavor like oats and contains gamma oryzanol which can decrease cholesterol in blood vessels.[14] Brown jasmine rice has vitamins such as vitamin A, vitamin B, and beta-carotene and it contains antioxidants which support the working of nervous system.</span></p> <p><strong><span>Glycemic index</span></strong></p> <p><span>Jasmine rice has a glycemic index of 68-80.[16] Foods with a glycemic index of 70 or lower are preferred in the diet of diabetics due to their slower absorption which prevents large spikes in blood sugar after consumption. Not all rice has a high glycemic index. Basmati rice, for example, has a relatively low glycemic index of 59. However, it is uncommon for rice to be eaten alone. It is usually eaten with other foods that can reduce its glycemic index by 20-40 percent.</span></p> <p><strong><span>Culinary uses</span></strong></p> <p><span>Steamed jasmine rice is ideal for eating with stir fries, with grilled, fried, or braised food items, and in soups (when cooked slightly drier by adding a little less water during cooking). It often doesn't fare well when used for fried rice, as it is too soft and soggy when still warm. More experienced cooks will use rice that has been cooled down first for making fried rice.</span></p> <p><strong><span>Recognition</span></strong></p> <p><span>At the 2017 World Rice Conference held in Macau, Thailand's hom mali 105 (jasmine) rice was declared the world's best rice, beating 21 competitors.[19] Thailand had entered three rice varieties in the competition. This marks the fifth time in the last nine years that Thai jasmine rice has won the honour.[20] The judges of the competition were chefs from Macau restaurants. Criteria were taste and the shape of the rice grains. Cambodia finished second, Vietnam third.</span></p>

VE 227 (20 S)

5/ 5

<h2><strong>Magok hólyagos habszegfű (Silene vulgaris)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>10 magos csomag ára.</strong></span></h2> <p>A<span>&nbsp;</span><b>hólyagos habszegfű</b><span>&nbsp;</span><i>(Silene vulgaris)</i><span>&nbsp;</span>Eurázsiában és Észak-Amerikában elterjedt, jellegzetesen felfújt<span>&nbsp;</span>csészéjű<span>&nbsp;</span>szegfűféle<span>&nbsp;</span>vadvirág. Egyéb elnevezései hólyagfű, délcike, sikapár.</p> <h2><span class="mw-headline" id="Megjelenése">Megjelenése</span></h2> <p>A hólyagos habszegfű 20–50&nbsp;cm magas, évelő, lágyszárú, mélyen gyökerező növény. Szára felálló, esetleg kissé elfekvő. Levelei keresztben átellenesek, a száron ülők, szőrtelenek (csak élükön pelyhesek), hullámos szélűek, halványzöld vagy szürkészöld színűek. Alakjuk lándzsás vagy tojásdad.</p> <p>Június és augusztus között virágzik. Virágzata laza<span>&nbsp;</span>bogernyő. A virág egyivarú (vagy porzós vagy bibés), öt mélyen szelt, fehér sziromlevélből áll; bibéi messze kinyúlnak a szirmok közül. Porzószáma 10. Szirmainál feltűnőbb hólyagszerű, felfújt, zöld, zöldessárga vagy fehéres, hálózatosan recés, 20 főerű csészéje. Az erek sötétebbek az alapszínnél, zöldesek vagy rózsaszín árnyalatúak. A csésze csúcsa ötfogú. A virág átmérője 2–3&nbsp;cm. Éjjeli lepkék porozzák be, ezért csak este kezd el illatozni. Bőséges nektártartalma miatt méhek is látogatják.</p> <p>Termése<span>&nbsp;</span>toktermés; fényes halványbarna, belsejében nagyszámú, apró, fekete maggal.</p> <h2><span id="Elterjed.C3.A9se_.C3.A9s_term.C5.91helye"></span><span class="mw-headline" id="Elterjedése_és_termőhelye">Elterjedése és termőhelye</span></h2> <p>Eurázsiai eredetű faj, Európa nagy részén és Ázsia mérsékelt övi tájain honos egészen Japánig. Észak-Amerikába a 19. században behurcolták, ott sokhelyütt gyomnövénynek számít. Magyarországon az egész országban szórványosan előfordul.</p> <p>Útszéleken, félszáraz gyepekben, gyomtársulásokban fordul elő. Előszeretettel nő meszes, nitrogénben gazdag talajon. Nap- és melegkedvelő.</p> <h2><span id="Jelent.C5.91s.C3.A9ge"></span><span class="mw-headline" id="Jelentősége">Jelentősége</span></h2> <p>Levelei és fiatal hajtásai ehetőek, nyersen salátában vagy megfőzve. Megfőzött 5&nbsp;cm-es hajtásainak íze kissé kesernyés zöldborsóra emlékeztet. Püréként íze a spenótéra hasonlít. Leveleit még a virágzás előtt kell begyűjteni. Magyarország egyes tájain a spenóthoz hasonlóan fogyasztják, a Csallóközben még ma is van olyan falu, ahol a legelőn gyűjtik, majd pénzért árulják.<span>&nbsp;</span>Szaponintartalma<span>&nbsp;</span>miatt nagyobb mennyiségben való fogyasztása nem ajánlott.</p><script src="//cdn.public.n1ed.com/G3OMDFLT/widgets.js"></script>

MHS 35 (10 S)

5/ 5

<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8" /> <h2><strong>Vízi spenótmag (Ipomoea aquatica)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>10 magos csomag ára.</strong></span></h2> <p>Az Ipomoea aquatica félig vízi, trópusi növény, amelyet gyengéd hajtásai számára zöldségként termesztenek, és nem ismert, honnan származik. Ezt a növényt angolul víz spenótnak, folyami spenótnak, vízes hajnalnak, víz convolvulusnak nevezik, vagy a kétértelműbb elnevezésekkel kínai spenót, kínai vízitorma, kínai convolvulus vagy mocsárkáposzta, vagy délkelet-ázsiai kangkong, kantoni pedig ong choy.</p> <p>A vízi spenót gyengéd hajtások és levelek tömegét hozza létre, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, kellemes édes íze és kissé csúszós állaga van, amely jól áll szemben a szár főzésének ropogósságával. A levelek és hajtások nyersen felhasználhatók salátákban, párolva vagy kevergetve, mint a spenót.</p> <p>Állat eledel</p> <p>Az élőállatok takarmányaként használt vízi spenót magas tápértékű zöldtakarmányként - főleg a levelek, mert jó karotinforrást jelentenek. Szarvasmarhák, sertések, halak, kacsák takarmányaként használják ... Sőt, megemlítik, hogy korlátozott mennyiségben az I. Aquatica kissé hashajtó hatású lehet.</p> <p>Gyógyászati ​​felhasználás</p> <p>Az I. Aquatica-t Délkelet-Ázsia hagyományos orvoslásában és Afrika egyes országainak hagyományos orvoslásában használják. A délkelet-ázsiai orvoslásban cölöpök és orrvérzés ellen, féreghajtóként és magas vérnyomás kezelésére használják. Az ájurvédában a levélkivonatokat sárgaság és ideggyengeség ellen használják. A Srí Lanka-i őslakos orvostudományban állítólag a vizes spenót inzulinszerű tulajdonságokkal rendelkezik. Az I. Aquatica vízkivonatai vércukorszint-csökkentő hatást mutattak Wistar patkányokban. 100 g növényi anyag vizes levét adták 30 perccel a glükóz elfogyasztása előtt a cukorbetegségben szenvedő 2 beteg számára. 2 óra elteltével megfigyelhető volt, hogy a vércukorszint csúcsszintje körülbelül 30% -kal csökkent.</p> <p>Emellett antioxidáns bioaktív vegyületeket és antimikrobiális anyagokat is kimutathattak a vizes spenótban. [53] Ezenkívül a vizes spenót növényi kivonatai gátolják a Vero, Hep-2 és A-549 sejtek rákos sejtjeinek növekedését, bár mérsékelt rákellenes aktivitással rendelkeznek.</p> <p>Vetés és ültetés:</p> <p>A magot a csírázás ösztönzése érdekében a vetés előtt 24 órán át lehet áztatni. A talaj hőmérsékleti követelménye a csírázáshoz 20 ° C.</p> <p>Ha kevés a csapadék, a kiváló minőségű növények esetében gyakori öntözés szükséges.</p> <p>Erős palánták előállításához a vetőmagokat 5-10 mm mélyen kell tálcákba vetni, olyan mély cserepes keverékkel, hogy a növények jó gyökérzetet tudjanak kialakítani. Az átültetésre akkor kell sor kerülni, amikor a növények 10-15 cm magasak, négy valódi levéllel. A legmagasabb hozamot a növények 15x15 cm-es távolságokkal történő elosztásával érhetjük el. Nevelhetők egymástól körülbelül 30 cm-es sorokban is, növényekkel 20 cm-es távolságban.</p>

P 9 (10 S)

5/ 5

<h2><span><strong>Rakthashali vörös rizs magok</strong> </span></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>100 (3,6 g) mag csomagolásának ára.</strong></span></h2> <p>Rakthashali, ritka rizsfajta. A vörös rizs olyan rizsfajta, amelyet antocianintartalma vörösre színez. Általában hántolatlanul vagy részben hántolatlanul fogyasztják, és vörös héja van, nem pedig a gyakoribb barna. A vörös rizsnek diós íze van. A csiszolt rizshez képest a sértetlen csírával fogyasztott rizs tápértéke a legmagasabb.</p> <p>Fajták</p> <p>A vörös rizs fajtái a következők:</p> <p>Oryza longistaminata, más néven vörös rizs<br>Oryza punctata, más néven vörös rizs<br>Vörös rizs, más néven gyomos rizs, alacsony hozamú rizsfajta, amely gyomként is megmarad a jobb minőségű rizs területén<br>Rakthashali, ritka rizsfajta<br>Thai Red Cargo rizs, nem ragacsos, hosszú szemű rizsfajta<br>Bhután vörös rizs, közepes szemű rizs, amelyet a Himalája keleti részén, a Bhután Királyságban termesztenek<br>Camargue vörös rizs, egy viszonylag újfajta rizs, amelyet a dél-franciaországi Camargue régió vizes élőhelyein termesztenek<br>Matta rizs Kerala A matta rizs, más néven Rosematta rizs, Palakkadan Matta rizs, Kerala Red rizs és Red párolt rizs, őshonos rizsfajta, amelyet Kerala Palakkad körzetében termesztenek. Keralában és Srí Lankán népszerű, ahol üresjáratokhoz és appamokhoz használják, és simán fogyasztják.<br>Ulikan vagy mini-angan, örökös vörös rizs Ifugao és Kalinga, Fülöp-szigetekről<br>Arroz da terra, örökség vörös rizs, amelyet Brazília északkeleti részén (Rio Grande do Norte és Paraíba államokban) termesztettek a 16. század óta.</p> <p>Edények<br>Vörös rizs, a Gullah Lowcountry hagyományos étele, hasonló a nyugat-afrikai jollof rizshez.</p><script src="//cdn.public.n1ed.com/G3OMDFLT/widgets.js"></script>

VE 103 RR (3.6g)

5/ 5

<!DOCTYPE html> <html> <head> <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8" /> </head> <body> <h2><strong>Rice Seeds (Mix Colors Integral)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Price for Package of 100 (3,6 g) seeds.</strong></span></h2> <p>This pack contains several varieties of different color integral rice (see picture).</p> <p>Integral rice is a whole grain and a good source of magnesium, phosphorus, selenium, thiamine, niacin, vitamin B6, and manganese, and is high in fiber. White rice, unlike brown rice, has the bran and germ removed, and therefore has different nutritional content.</p> <p>It has been found that germinated grains, in general, have nutritional advantages. Germinated brown rice (GBR), developed during the International Year of Rice, is brown rice that has been soaked for 4–20 hours in warm 40 °C (104 °F) water before cooking. This stimulates germination, which activates various enzymes in the rice, giving rise to a more complete amino acid profile, including GABA. Cooked brown rice tends to be chewy; cooked GBR is softer, and preferred particularly by children.</p> <p>Integral rice generally needs longer cooking times than white rice, unless it is broken. Studies by Gujral and Kumar in 2003 estimated a cooking time between 35 and 51 minutes.</p> </body> </html>

VE 102 IR (3,6g)

5/ 5

<h2><strong>Arborio Rice Seeds</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Price for Package of 100 (3,6 g) seeds.</strong></span></h2> <p>Arborio rice is Italian short-grain rice. It is named after the town of Arborio, in the Po Valley, which is situated in the main region of Piedmont in Italy. Arborio is also grown in Arkansas, California, and Missouri in the United States.</p> <p>When cooked, the rounded grains are firm, and creamy and chewy compared to other rice, due to their higher amylopectin starch content. It has a starchy taste and blends well with other flavors.</p> <p>Arborio rice is often used to make risotto; other suitable varieties include Carnaroli, Maratelli, Baldo, and Vialone Nano. Arborio rice is also usually used for rice pudding.</p> <p>Arborio is a cultivar of the Japonica group of varieties of Oryza sativa.</p><script src="//cdn.public.n1ed.com/G3OMDFLT/widgets.js"></script>

VE 101 A (3.6g)

5/ 5

<h2 class=""><strong>Foszlóslevelű pálmaliliom mag (Yucca filamentosa)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Ár csomag 5 magot.</strong></span></h2> Általában törzs nélküli, 75 cm (30 hüvelyk) hosszú, rostos, kékeszöld, pántos levelű fejjel többszörös. Az Y. filamentosát a levélszélek mentén fehér, szálas szálak könnyen megkülönböztetik a többi yucca fajtól. Virágszárak akár 3 m (10 láb) magas medvetömegű függő krémvirágok a nyár elején. Beporzásukat a Tukkicula yuccasella jukkamoly okozza. Más lepkefajok, például a Tegeticula intermedia, szintén ezt a yukát használják gazdanövényként petesejtezésükre.<br /><br />Használ<br /><br />A magok eltávolítása után a gyümölcsök főzhetők és fogyaszthatók. A nagy virágszirmok salátákban is fogyaszthatók.<br /><br />Ennek a növénynek a levelei, szárai és gyökerei felhasználhatók a halak elkábítására. A cherokee erre a célra használta.

CT 8 (5 S)

5/ 5

<div class="rte"> <h2 class="rte align_justify"><span style="font-size: 14pt;" class=""><strong>EARTH ALMOND Seeds chufa sedge, nutgrass (Cyperus esculentus)</strong></span></h2> <h2 class="rte align_justify"><span style="color: #ff0000; font-size: 14pt;"><strong>Price for Package of&nbsp;5 Tubers - seeds.</strong></span></h2> <p><strong>Our chufa seeds are all-natural untreated and Non-GMO.</strong></p> <p>Chufa are great for Turkey, Deer and other wildlife. Plant 50 lbs. - per acre</p> <p>Chufas are a bunch grass with a peanut like an underground nut - used for food plots of deer, turkey, hogs and wild hogs. This legume is very similar to peanuts, if you have ever seen hogs rooting peanuts, they go after chufa the same way. Plant in spring through summer. Wildlife digs up the chufas once they mature.</p> <p>Chufas are a perennial sedge that is one of the most popular foods for wild turkeys. Chufa plants have underground tubers, which are part of the plant that turkeys eat. One chufas tuber will produce a plant that can grow to 15-75 tubers when mature. Turkeys find the tubers by scratching them from just under the surface of the ground. The tubers are high in protein and fat, which makes them especially nutritious for wild turkeys. Chufa can also make an excellent food source for other wildlife including deer and ducks.</p> <p>Chufa plants grow well in the southern half of the US from Northern California across to Southern Iowa and even Southern Pennsylvania. Chufa plants grow in a variety of soil, but perform best on well-drained, sandy or loamy soils. Clay soils can support chufa. When growing in clay soils, lightly turn the soil in the fall to expose the tubers. This practice can be done periodically to extend the food supply into winter and early spring. Simply plow several strips twice a month until the entire field has been plowed. Generally, chufa will grow anywhere that corn can be successfully grown.<br><br><strong>Sowing &amp; cultivation</strong><br>Indoor pre-culture (seedling stage): MarchApril<br>Sowing time outdoors: May<br>Sowing depth: 1 – 3 cm<br>Best germination temperature : 15 °C<br>Germination time in days: 14 – 21<br>Planting distance: 30 x 30 Pcs.<br>Main harvest: October November December<br><br>Tubers are planted outdoors in mid-May (let them soak for several hours in water before planting).&nbsp;<br><br>They may also prefer pot culture since they need plenty of heat to wake up from hibernation!&nbsp;<br><br>The tubers allegedly tolerate frost down to -15 °C.&nbsp;<br>Normally though, they are overwintered indoors.</p> </div>

PS 6

5/ 5

<!DOCTYPE html> <html> <head> <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8" /> </head> <body> <h2><strong>Rosemary Seeds (Rosmarinus officinalis)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Price for Package of 10 seeds.</strong></span></h2> <div>Rosmarinus officinalis, commonly known as rosemary, is a woody, perennial herb with fragrant, evergreen, needle-like leaves and white, pink, purple, or blue flowers, native to the Mediterranean region. It is a member of the mint family Lamiaceae, which includes many other herbs. The name "rosemary" derives from the Latin for "dew" (ros) and "sea" (marinus), or "dew of the sea", because in many locations, it needs no water other than the humidity carried by the sea breeze to live. The plant is also sometimes called anthos, from the ancient Greek word ἄνθος, meaning "flower".</div> <div>Rosemary is used as a decorative plant in gardens and has many culinary and medical uses. The plant is said to improve the memory. The leaves are used to flavor various foods, such as stuffings and roast meats.</div> <div><strong>Taxonomy</strong></div> <div>Rosmarinus officinalis is one of 2-4 species in the genus Rosmarinus'.[4] The other species most often recognized is the closely related, Rosmarinus eriocalyx, of the Maghreb of Africa and Iberia. The genus was named by the 18th-century naturalist and founding taxonomist Carolus Linnaeus.</div> <div><strong>Description</strong></div> <p>Rosemary is an aromatic evergreen shrub that has leaves similar to hemlock needles. The leaves are used as a flavoring in foods such as stuffings and roast lamb, pork, chicken and turkey. It is native to the Mediterranean and Asia, but is reasonably hardy in cool climates. It can withstand droughts, surviving a severe lack of water for lengthy periods.[5] Forms range from upright to trailing; the upright forms can reach 1.5 m (5 ft) tall, rarely 2 m (6 ft 7 in). The leaves are evergreen, 2–4 cm (0.8–1.6 in) long and 2–5 mm broad, green above, and white below, with dense, short, woolly hair. The plant flowers in spring and summer in temperate climates, but the plants can be in constant bloom in warm climates; flowers are white, pink, purple or deep blue.</p> <div><strong>Mythology</strong></div> <div>According to legend, it was draped around the Greek goddess Aphrodite when she rose from the sea, born of Ouranos's semen. The Virgin Mary is said to have spread her blue cloak over a white-blossomed rosemary bush when she was resting, and the flowers turned blue. The shrub then became known as the 'Rose of Mary'.</div> <div><strong>Usage</strong></div> <div><strong><span style="font-size: 11px; line-height: 1.5em;">Cultivation</span></strong></div> <div>Since it is attractive and drought tolerant, rosemary is used as an ornamental plant in gardens and for xeriscape landscaping, especially in regions of Mediterranean climate. It is considered easy to grow and pest-resistant. Rosemary can grow quite large and retain attractiveness for many years, can be pruned into formal shapes and low hedges, and has been used for topiary. It is easily grown in pots. The groundcover cultivars spread widely, with a dense and durable texture.</div> <div>Rosemary grows on friable loam soil with good drainage in an open, sunny position. It will not withstand waterlogging and some varieties are susceptible to frost. It grows best in neutral to alkaline conditions (pH 7–7.8) with average fertility. It can be propagated from an existing plant by clipping a shoot (from a soft new growth) 10–15 cm (4–6 in) long, stripping a few leaves from the bottom, and planting it directly into soil.</div> <div><strong>Culinary use</strong></div> <div>The leaves, both fresh and dried, are used in traditional Mediterranean cuisine. They have a bitter, astringent taste and are highly aromatic, which complements a wide variety of foods. A tisane can be made from the leaves. When burnt, they give off a mustard-like smell and a smell similar to burning wood, which can be used to flavor foods while barbecuing. Rosemary is high in iron, calcium and vitamin B6, 317 mg, 6.65 mg and 0.336 mg per 100 g, respectively. Rosemary extract has been shown to improve the shelf life and heat stability of omega 3-rich oils, which are prone to rancidity.</div> <div><strong>Fragrance</strong></div> <div> <div>Rosemary oil is used for purposes of fragrant bodily perfumes or to emit an aroma into a room. It is also burnt as incense, and used in shampoos and cleaning products.</div> <div><strong>Traditional medicine</strong></div> <div>Hungary water was first prepared for the Queen of Hungary Elisabeth of Poland to " ... renovate vitality of paralyzed limbs ... " and to treat gout. It was used externally and prepared by mixing fresh rosemary tops into spirits of wine. Don Quixote (Part One, Chapter XVII) mixes it in his recipe of the miraculous balm of Fierabras.</div> <div>Rosemary has a very old reputation for improving memory and has been used as a symbol for remembrance during weddings, war commemorations and funerals in Europe and Australia. Mourners would throw it into graves as a symbol of remembrance for the dead. In Shakespeare's Hamlet, Ophelia says, "There's rosemary, that's for remembrance." (Hamlet, iv. 5.) A modern study lends some credence to this reputation. When the smell of rosemary was pumped into cubicles where people were working, they showed improved memory, though with slower recall.</div> <div>Rosemary contains a number of potentially biologically active compounds, including antioxidants carnosic acid and rosmarinic acid. Other chemical compounds include camphor, caffeic acid, ursolic acid, betulinic acid, rosmaridiphenol and rosmanol. Rosemary antioxidants levels are closely related to soil moisture content.</div> <div><strong>Folklore and customs</strong></div> <div>In the Middle Ages, rosemary was associated with wedding ceremonies. The bride would wear a rosemary headpiece and the groom and wedding guests would all wear a sprig of rosemary, and from this association with weddings, rosemary evolved into a love charm. Newlywed couples would plant a branch of rosemary on their wedding day. If the branch grew, it was a good omen for the union and family. In ‘A Modern Herbal’, Mrs Grieves says, “A rosemary branch, richly gilded and tied with silken ribands of all colours, was also presented to wedding guests, as a symbol of love and loyalty.” If a young person would tap another with a rosemary sprig and if the sprig contained an open flower, it was said that the couple would fall in love.</div> <div>Rosemary was used as a divinatory herb. Several herbs were grown in pots and assigned the name of a potential lover. They were left to grow and the plant that grew the strongest and fastest gave the answer. Rosemary was stuffed into poppets (cloth dolls) to attract a lover or attract curative vibrations for illness. It was believed that placing a sprig of rosemary under a pillow before sleep would repel nightmares, and if placed outside the home it would repel witches. Somehow, the use of rosemary in the garden to repel witches turned into signification that the woman ruled the household in homes and gardens where rosemary grew abundantly. By the 16th century, men were known to rip up rosemary bushes to show that they, not their wives, ruled the roost.</div> <div>In Australia, sprigs of rosemary are worn on ANZAC Day and sometimes Remembrance Day to signify remembrance; the herb grows wild on the Gallipoli Peninsula. <table style="width: 500px;" cellspacing="0" cellpadding="0" border="1"> <tbody> <tr> <td colspan="2" valign="top" width="100%"> <p align="center"><span style="color: #008000;"><strong>Sowing Instructions</strong></span></p> </td> </tr> <tr> <td valign="top" nowrap="nowrap"> <p align="center"><span style="color: #008000;"><strong>Propagation:</strong></span></p> </td> <td valign="top"> <p align="center"><span style="color: #008000;">Seeds</span></p> </td> </tr> <tr> <td valign="top" nowrap="nowrap"> <p align="center"><span style="color: #008000;"><strong>Pretreat:</strong></span></p> </td> <td valign="top"> <p align="center"><span style="color: #008000;">0</span></p> </td> </tr> <tr> <td valign="top" nowrap="nowrap"> <p align="center"><span style="color: #008000;"><strong>Stratification:</strong></span></p> </td> <td valign="top"> <p align="center"><span style="color: #008000;">0</span></p> </td> </tr> <tr> <td valign="top" nowrap="nowrap"> <p align="center"><span style="color: #008000;"><strong>Sowing Time:</strong></span></p> </td> <td valign="top"> <p align="center"><span style="color: #008000;">all year round</span></p> </td> </tr> <tr> <td valign="top" nowrap="nowrap"> <p align="center"><span style="color: #008000;"><strong>Sowing Depth:</strong></span></p> </td> <td valign="top"> <p align="center"><span style="color: #008000;">1 cm</span></p> </td> </tr> <tr> <td valign="top" nowrap="nowrap"> <p align="center"><span style="color: #008000;"><strong>Sowing Mix:</strong></span></p> </td> <td valign="top"> <p align="center"><span style="color: #008000;">Coir or sowing mix + sand or perlite</span></p> </td> </tr> <tr> <td valign="top" nowrap="nowrap"> <p align="center"><span style="color: #008000;"><strong>Germination temperature:</strong></span></p> </td> <td valign="top"> <p align="center"><span style="color: #008000;">20-22 ° C</span></p> </td> </tr> <tr> <td valign="top" nowrap="nowrap"> <p align="center"><span style="color: #008000;"><strong>Location:</strong></span></p> </td> <td valign="top"> <p align="center"><span style="color: #008000;">bright + keep constantly moist not wet</span></p> </td> </tr> <tr> <td valign="top" nowrap="nowrap"> <p align="center"><span style="color: #008000;"><strong>Germination Time:</strong></span></p> </td> <td valign="top"> <p align="center"><span style="color: #008000;">21 – 35 days</span></p> </td> </tr> <tr> <td valign="top" nowrap="nowrap"> <p align="center"><span style="color: #008000;"><strong>Watering:</strong></span></p> </td> <td valign="top"> <p align="center"><span style="color: #008000;">Water regularly during the growing season</span></p> </td> </tr> <tr> <td valign="top" nowrap="nowrap"><span style="color: #008000;"> </span></td> <td valign="top"> <p align="center"><br /><span style="color: #008000;"> <em>Copyright © 2012 Seeds Gallery - Saatgut Galerie - Galerija semena. </em><em>All Rights Reserved.</em></span></p> </td> </tr> </tbody> </table> </div> </div> </body> </html>

MHS 25 (10 S)

5/ 5

<h2><strong>Cukorcirok Magok (Sorghum Bicolor)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Ár egy csomag 10 magot.</strong></span></h2> <p><span>A&nbsp;</span><b>cukorcirok</b><span>&nbsp;valójában nem önálló cirokfaj, vagy -fajta, hanem gyűjtőfogalom a&nbsp;</span>tarka cirok<span>&nbsp;</span><i>(Sorghum bicolor)</i><span>&nbsp;azon fajtáira, melyek szárában magas a cukortartalom.</span><sup id="cite_ref-1" class="reference"></sup><span>&nbsp;Haszonnövényként termesztik. Korábban önálló fajnak tekintették, latin neve&nbsp;</span><i>Sorghum saccharatum</i><span>&nbsp;volt.</span></p> <h2><span class="mw-headline" id="Leírás">Leírás</span></h2> <p>A<span>&nbsp;</span>perjefélék<span>&nbsp;</span>családjába, azaz a fűfélékhez tartozó egynyári növény, ami akár kertben is tartható. Szárának nedve és magja fogyasztható.</p> <p>A növény szárának magas cukortartalma préseléssel könnyen kinyerhető, és<span>&nbsp;</span>bioetanol<span>&nbsp;</span>előállítására használható. A szár két részből épül fel: a külső, támasztószövetekből álló részből és a belső, szivacsszerű bélrészből. A külső rész nagy cellulóztartalmú, erjeszthető cukortartalma nagyon kevés (0,51%). A belső rész 14% száraz rostanyagot és 86% levet tartalmaz, a lének pedig 15-17%-a erjeszthető cukor. A szárban található cukormennyiség függ az évhatástól, és a cukorcirok fajtájától. Hűvös és csapadékos évben a szár kevesebb, csupán 8-10% cukrot tartalmaz.</p> <h2><span id="Felhaszn.C3.A1l.C3.A1sa"></span><span class="mw-headline" id="Felhasználása">Felhasználása</span></h2> <p>Ázsia számos országában bioenergetikai alapanyagnak (pl. bioetanol) termesztik; ott egy évben kétszer is betakaríthatják, mivel egész évben magas a hőmérséklet és sok csapadék esik.</p> <p>Betakarítás során a bugát eltávolítják a szárról. A bugából nagy tápértékű, gluténmentes liszt készíthető, vagyis lisztérzékenyek is fogyaszthatják.</p> <p>Mivel a levelek cukortartalma alacsony, leszedik azokat is a szárról. A leveleket elégetik vagy biogázként hasznosítják őket, így hőt és villamos energiát is nyernek, amit a technológia során felhasználhatnak. A levéltelen szárat préselik, amely során a benne levő lé 65-75%-át kinyerik, s az így kapott ciroklevet fermentációs tartályokba vezetik, ahol alkoholosan erjesztik. A cirokléből végül bioetanol lesz, amit első generációs bioüzemanyagként is felhasználhatnak.</p> <p>A cukorcirok azonban második generációs bioüzemanyagok nyersanyaga is lehet. A cirok szárában jól bontható<span>&nbsp;</span>cellulóz<span>&nbsp;</span>(206-265 g/kg) és<span>&nbsp;</span>hemicellulóz<span>&nbsp;</span>(159-191 g/kg) is található, amiből ipari eljárással etanol (lignocellulóz alapú bioetanol) állítható elő.<sup id="cite_ref-:0_4-1" class="reference"></sup></p> <h2><span id="K.C3.A1rtev.C5.91i"></span><span class="mw-headline" id="Kártevői">Kártevői</span></h2> <p>A cukorcirok leggyakoribb kártevői a<span>&nbsp;</span>levéltetvek, azok közül is a<span>&nbsp;</span><i>Rhopalosiphon maidis</i><span>&nbsp;</span>és a<span>&nbsp;</span><i>Sipha maydis</i><span>&nbsp;</span>fajok. Ezek 2–4 mm hosszú, főleg zöld, fekete vagy sárgás színű rovarok, amik a növényen csoportosan, telepekben helyezkednek el. A többi tetűhöz hasonlóan nedvszívásra alkalmas szájszervükkel a növény tápanyagát szívogatják, ami a levelek zsugorodását, sodródását, rajtuk a<span>&nbsp;</span>korompenész<span>&nbsp;</span>megjelenését eredményezi; végül a fertőzött levelek elszáradnak. A kevesebb rendelkezésre álló tápanyag következtében a növény fejlődése megáll, súlyosabb fertőzés esetén pedig az egész növény elszárad.</p><script src="//cdn.public.n1ed.com/G3OMDFLT/widgets.js"></script>

MHS 74 (10 S)

5/ 5

<h2><strong>Tönkölybúza mag (Triticum spelta)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Az ár a 30 (1g) magot tartalmazó csomagra vonatkozik. </strong></span></h2> <p>A <strong>tönkölybúza</strong> <em>(Triticum spelta)</em> búzafaj, amely a bronzkortól kezdve a középkorig fontos szerepet játszott a népélelmezésben. Magyarországon a 19. század végéig termesztették. Napjainkban a megváltozott táplálkozási szokásoknak köszönhetően ismét nagyobb figyelmet kap, így termesztése és fogyasztása reneszánszát éli.<sup id="cite_ref-1">[1]</sup></p> <h2><span id="Története">Története</span></h2> <p>Állítások szerint a legrégebbi tönkölybúza maradványokat a Nílus-völgyéből ásták ki, amelyek a Kr. e. negyedik évezredből származnak. Ám a legvalószínűbb elképzelés szerint a növény az Alpok vidékén keletkezett. Az újkőkor legkorábbi kultúrrétegeiből, a szalagkerámia időszakból nem kerül elő tönköly a Maas és az Elba közötti területekről. A feltehetően legidősebb tönkölyleletek az újkőkorból származnak, többek között az Ulm közelében levő Feder-tó és Jülland középső vidékéről. A tönköly, mint jelentős területet elfoglaló gabona csak a késő bronzkor óta mutatható ki Európában. A Kaukázus déli peremének településeiből származó, eddig ismert legrégebbi tönkölyleleteket a Kr. e. VI. évezredre becsülik. Az egyik elképzelés szerint itt van ennek és több rokon fajnak is az őshazája. Ismert volt Sumerben, Egyiptomban, a jógikus óind kultúrában és az esszénus közösségekben. Hazánkba a feltevések szerint a Dunán folyó kereskedelem révén jutott el. Magyarországon a 19. század végéig termesztették, majd lassanként feledésbe merült. Helyét egyre inkább új, nemesített, nagyobb terméshozamú és könnyebben betakarítható búzák vették át. A tönköly áll legközelebb a ma termesztett búzához.</p> <h2><span id="Megjelen.C3.A9se"></span><span id="Megjelenése">Megjelenése</span></h2> <p>Egyéves vagy áttelelő egyéves fű, egyenes, nagyon magas növésű, 60–180 cm magas szárakkal. Ezek, ha rossz az időjárás, könnyen megdőlnek, elfekszenek. A nyelvecske rövid. A levélhüvely csúcsán fülecske fejlődik ki. A levéllemez szürkészöld, kopasz vagy gyéren szőrös. A kalász karcsú, hosszúkás, keresztmetszete határozottan 4 élű, éréskor meghajlik. A füzérkék egymástól mintegy 5 mm távolságban helyezkednek el, ezért a virágzat nagyon laza, és a füzérkék nem fedik át ellentétes oldalról egymást. Színük szürkészöld, belső oldaluk domború, többvirágúak, éréskor fajta szerint változóan fehéresek, szalmasárgák vagy kékesfeketék. A kalászorsó törékeny, minden füzérke a felette álló orsótaggal együtt hullik le. A pelyvák széles rombusztól a széles elliptikusig váltózók, csúcsuk egyenesen levágott, hátuk ormós, a középső fog egyenes, rövid, tompa. A toklász tojásdad, 9 erű, kopasz vagy szőrös is lehet, csúcsa tompa, fajta szerint szálkátlan vagy rövid szálkás, igen ritkán még hosszabb szálkája is lehet. A szemtermést szorosan burkolják a fakóvöröstől az élénksárgáig változó színezetű toklászok. A hosszbarázda keskeny, kissé éles szögletes.</p> <p>Júniusban virágzik.</p> <h2><span id="Term.C5.91helyei"></span><span id="Termőhelyei">Termőhelyei</span></h2> <p>Nyáron meleg és száraz, rendszerint meszes, részben nehéz agyagos és vályogos talajokat kedveli. A hidegre a többi búzafajnál kevésbé érzékeny, ezért vethetik magasabb fekvésű helyeken kb. 900 m tengerszint feletti magasságig. Ma már csak ritkán termesztett őszi gabona. Németországban a tönkölyt ma már csak a badeni Tauber-vidéken és a Sváb-Alb területén termesztik. További termőterületek Svájcban találhatók a szántóföldi művelés lehetséges felső határán, meglehetősen zord és csapadékos éghajlati viszonyok között. Ezenkívül még Belgiumban az Ardennekben termesztenek tönkölyt. Az európai maradványterületeken kívül csak Nyugat-Ázsiában, az Iráni-felföldön és Örményországban folyik.</p> <div> <div><img alt="" src="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/3f/Triticum_spelta_-_Berlin_Botanical_Garden_-_IMG_8560.JPG/260px-Triticum_spelta_-_Berlin_Botanical_Garden_-_IMG_8560.JPG" decoding="async" width="260" height="195" srcset="//upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/3f/Triticum_spelta_-_Berlin_Botanical_Garden_-_IMG_8560.JPG/390px-Triticum_spelta_-_Berlin_Botanical_Garden_-_IMG_8560.JPG 1.5x, //upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/3f/Triticum_spelta_-_Berlin_Botanical_Garden_-_IMG_8560.JPG/520px-Triticum_spelta_-_Berlin_Botanical_Garden_-_IMG_8560.JPG 2x" data-file-width="3264" data-file-height="2448" style="border-width: 1px; border-image-width: initial;" /> <div> <div></div> Tönkölybúza – kísérleti parcella</div> </div> </div> <h2><span id="Magyarorsz.C3.A1gon"></span><span id="Magyarországon">Magyarországon</span></h2> <p>Magyarországon az első államilag elismert fajta a dr. Kalmár Mendel Gergely Kornél és dr. Kajdi Ferenc által 1998-ban kifejlesztett ÖKO-10 nevű tönkölybúza. Ma már dr. Kalmár Mendel Gergely nemesítésével az IZIKUM fajtanevű tönköly is létezik, melynek fehérjetartalma magasabb mint az ÖKO-10.</p> <h2><span id="Eg.C3.A9szs.C3.A9g.C3.BCgyi_el.C5.91nyei"></span><span id="Egészségügyi_előnyei">Egészségügyi előnyei</span></h2> <p>Fehérjetartalma felülmúlja a hagyományos búzáét, s az aminosavak közül az aszparaginsav-, glutaminsav-, alanin-, metionin-, prolin-, leucin-, izoleucin-, tirozin-, fenil-alanin- és lizintartalma is nagyobb. Vitamin- és ásványi-anyag-tartalmára jellemző, hogy megtalálható benne szinte a teljes B-vitamin –csoport (a B12-vitamin kivételével), és niacin- és E-vitamin tartalma sem csekély. Réz-, vas-, mangán- és cinktartalma is meghaladja a búzáét. Kalcium-, magnézium-, foszfor- és szeléntartalma szintén számottevő.</p> <p>Rendszeres, hosszú távú fogyasztása hozzájárulhat a koleszterinszint-csökkentő és az érelmeszesedést megelőző étrend sikeréhez. A hagyományos gabonaféléknél kisebb szénhidrát- és rosttartalmának köszönhetően cukorbetegek étrendjében is ajánlható. Esszenciális zsírtartalma jótékonyan hat az idegrendszerre.</p> <h2><span id="Egy.C3.A9b"></span><span id="Egyéb">Egyéb</span></h2> <p>A tönköly az emmerrel együtt a pelyvásgabonák közé tartozik: csépléskor a kalász szétesik, de a szemeken szorosan rajta maradnak a toklászok, míg a csupaszbúzák szemtermése a toklászok közül kihullik, és a kalászorsó nem esik szét. A tönkölynek minden füzérkéjében 2 szem fejlődik, 3 pelyvával sorosan körülzárva. A hántolás különleges malmokban történt, ahol a pelyvátlanítás során a toklászok szétszaggatódnak, és közülük a szemek kinyomódnak. Ez a kiegészítő művelet egy álló és egy forgó őrlőkő között történik, amely hepehupás és lyuggatott felületű. A felső kő percenként kb. 200 fordulatot tesz meg az alsó, álló kő felett.</p> <p>A tönköly mintegy 15-17% fehérjét tartalmaz, ebből adódik, hogy tésztája igen nehéz, ezért használták régen elsősorban metélt tészta és galuska készítéséhez. Ma inkább csak állatok takarmányozására termesztik, de a badeni-sváb térségben egy különlegesség is készül belőle. Ehhez a félérett szemeket aratják, az érés előtt mintegy 3 héttel, és sajátos berendezésekben aszalva szárítják. Vagy egészben, vagy darálva hozzák forgalomba, különféle fogások elkészítéséhez.</p>

MHS 89 (1 g)